- Edit, mikor kezdtél el meséket írni?
Már 3-4 éves koromban, hajmosás közben folyamatosan mesét mondtam, méghozzá lehetőleg úgy, hogy túlkiabáljam a zuhanyt. Általában kidőlt-bedőlt kemencével és Üvegheggyel kezdődött. /ezt anyukám mesélte/. / Aztán ezt az első mesét le is írtam, lehet, valahol még megvan. /Bár többször megsemmisült az egész "életművem", különböző okokból :)
- Csak a meséket szeretted, vagy mással is próbálkoztál?
Aztán verseket írtam sokáig, jó néhány meg is jelent. Közben írtam egy meseregényt, ami Lázár Ervinnek és Janikovszky Évának is tetszett, de nem jelent meg. Ahogy jöttek a gyerekek, Zsófinak gyakorlatilag ez elejétől fogva meséltem, mert csak akkor hagyott fel a bömböléssel. Ők saját meséken nőttek fel, de általában minden este volt könyvből olvasás is. A mai napig mesélünk, de mostanában már sokszor lusta vagyok a saját meséhez, van úgy, hogy ők olvasnak fel nekem, vagy mesélnek valamit. És néha kimarad egy-két nap, akár egy hét is, mert mindketten olvasnak esténként. Kicsit szomorkodtam is, hogy lassan kinövünk a mesékből, és úgy gondoltam, hogy a gyerekeimnek leírom a saját meséinket, aztán majd ők továbbadják az ő gyerekeiknek. Ezért örülök nagyon, hogy most mégis visszakanyarodhattam a mesékhez, kicsit más módon, ezt köszönöm is nektek!
- Mindig is irodalommal foglalkoztál?
Bölcsészkart végeztem, de csak 1,5 évet tanítottam. Egyébként az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztam, amíg meg nem születtek a gyerekek. Zsófi 9 éves, Dóci /Domonkos/ pedig 8. Most Szolnok közelében lakunk, 5 macskával, 2 kutyával, 1 tengerimalaccal, 5 tyúkkal és 2 kakassal.
- Hogyan mesélsz?
Nem tervezek előre, nekem is meglepetés, hogyan alakul a történet. :) Ez a hosszabb lélegzetű történeteknél okoz néha gondokat, mivel közben nem írom át a már elkészült részeket. Volt olyan, hogy egy idő után felére csökkentettem egy hosszú mesét.:)
- Milyen témákat szeretsz?
A szóbeli, esti mesélés mindig teljesen más, mint a megírt mese. A saját mese nálunk mindig kicsit "gyógyító" jellegű is. A legjobban az olyan meséket szerették a gyerekeim, ahol ők is szereplők voltak, beleszőttem a napi történéseket, a konfliktusokat, mesés megoldásokkal, feloldásokkal. Ezt javaslom is minden mesélőnek! Egy idő után a gyerekek maguk kérték esténként, hogy mi történjen a mesében, kik legyenek a szereplők. Volt a saját világuk - ők maguk, a környezetük, óvoda, család, a háziállatok /"akik" mindig főszereplők voltak/, volt az én hozzáfűzött történetem, és általában az aktuális kedvenc nem-saját meséjük szereplői is beléptek a mi mesénkbe.
Ebből adódóan általában nem hangzott el ugyanúgy történet, bár volt, hogy újra kértek valamit. Emlékszem, a Hófehérke házi használatra átdolgozott változatát sokszor elmeséltem, és már előre pukkadoztak a nevetéstől, mert az előadásmód is nagyon fontos volt.
- Edit, köszönjük szépen, hogy megosztottad velünk a történetedet, és izgatottan várjuk a mese folytatását…
