Egy különleges mesesorozattal szeretnénk most meglepni Benneteket, amelynek egy testvérpár, Dorka és Marci a főhősei, na meg Rumli, a cica és Mázli, a kiskutya. Amíg nem olvastátok, talán el sem tudjátok képzelni, mi minden érdekes, izgalmas dolog történhet egy gyerekszobában.

Kalóz Edit meséi főleg a kisebbeknek szólnak, de nálunk a családban a nagyok (felnőttek) is alig várják már, hogy jöjjön a folytatás. Íme az első rész:

A vár

Csönd volt a gyerekszobában. Marci és Dorka színes fakockákból várat épített. Lassan az egész játszószőnyeg benépesült piros-kék-sárga-zöld kockákkal. Rumli cica egy darabig nézte a gyerekeket, aztán elálmosodott, összegömbölyödött Marci ágyán, elaludt. Csak néha pislantott föl, hogy megnézze, mekkora már a vár.

A vár nőttön-nőtt! Volt négy tornya, égbenyúló, erős falai bástyákkal, kukucskálókkal., hatalmas kapuja, vasrácsokkal, körben várárok, rajta fölhúzható híd. Dorka épp most tette föl a legmagasabb torony hegyébe a rézkakast. A kakas elkukorékolta magát. Kukuríkúúúúúúú! Elkészült a váááár!!

Rumli a kukorékolásra fölébredt, kíváncsian nézegette a várat. Marci és Dorka is elégedetten járták körbe. Ez volt a legszebb vár, amit közösen építettek!

Ekkor valami kaparászást hallottak a gyerekszoba ajtaján, de alig hallották meg, máris berontott egy kutya a szobába! Mázli, a vizslakölyök! Hosszú lábakkal, kajla fülekkel! Egy ugrással a gyerekeknél termett, ugrott egyet, ugrott kettőt.... Dorka kiáltott egy nagyot. Mázli, vigyázz! Neeeee!

De már késő volt. A gyönyörű vár, egy egész délelőtt munkája romokban hevert! Mázli behúzódott egy sarokba, pisszenni sem mert. Rumli szeme szikrákat szórt, Marci keze ökölbe szorult, Dorka pedig pityeregni kezdett.

- Mi történt, gyerekek? - lépett be anya a szobába.

Ahogy szétnézett, már tudta is a választ.

Egy hosszú percig csönd volt. Aztán anya elővett a zsebéből valamit. Valami csillogó, hosszúkás pálcát. Végigsimította, és ezt mondta:

Varázspálca, varázspálca vigyél be a Kölyökvárba!

Marcit, Dorkát, engem, Rumlit,

Na jó, ne hagyjuk itthon Mázlit!

És lássatok csodát! A szétgurult építőkockák egy pillanat alatt visszarepültek a helyükre! De ez még nem minden! A vár elkezdett növekedni, nőtt-növekedett, amíg akkora nem lett, mint egy igazi vár. A várárokban víz csobogott, a híd leereszkedett, zászlók lobogtak a szélben, a várudvarról zsivaj hallatszott. Trombita szólt az egyik bástyáról. Lovasok vágtattak ki a mezőre. Anya, Marci, Dorka, Rumli és Mázli pedig besétáltak a várba...

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor már küldjük is a többi részt e-mailben.

Itt tudsz feliratkozni rá: